A költő Hiszek hitetlenül Istenben című műve 1910-ben készült, ekkoriban a költő már több éve súlyos betegségben szenvedett, és mivel Lédával való szerelmi kapcsolata is hanyatlott, igen kiábrándult volt. Ettől a vers hangulata egyértelműen rezignált (beletörődött) és bizonytalan, s erre már a cím is utal: hiszek/hitetlenül.

Megoldást vár a sok keserűségre, a rengeteg kínra, és ezt már csak isten segítségével tudja elképzelni:  „Hiszek Krisztusban, Krisztust várok.”

Arra vár, hogy Krisztus, Isten fia megszabadítsa őt a szenvedéseitől, a bűneitől, mint ahogyan azt a Biblia ígéri a megtért, istenfélő embernek. De nem tudja, higgyen-e ennek az eszmének. Tudni akarja az igazságot, nem csupán remélni. A kilátástalanság ellentéteként az istenhit, a bizakodás is kavarog a gondolataiban. Azért akar hinni, hogy legyen értelme az életének.