A magyar sors, a magyar történelem, a magyarság szerepe Európában Ady költészetének állandó, folytonosan visszatérő témái. Számára magyarsága, ősi származása identitásának (önmeghatározásának) meghatározó momentuma. Verseiben a lírai beszélő gyakran saját sorsát azonosítja a nép, a közösség sorsával.

A magyarság-versekben Ady gyakran él a „szembesítés”, ellentétezés eszközével, gyakran állítja szembe a múltat a jelennel, a jelent a jövővel. Mint a próféták a jelenbeli problémák okát a múlt hibáiban, bűneiben fedezi föl. Számos e témájú versében meghatározó motívum a bukás, a pusztulás, a nemzethalál látomása. Olykor megszólal az önostorozás, önsajnálat, de az önirónia, öngúny hangja is.

Ady egész pályájának, állandó válaszkeresésének középpontjában a „Mit ér az ember, ha magyar?” (Ős Kaján, 1907) áll. Fontosabb magyarság-versek: A Hortobágy poétája, Ond vezér unokája, Esze Tamás komája, Magyar Messiások stb.)